A belső csatatér: Freud szerint miért harcolnak bennünk a vágyak és a szabályok?

Érezted már úgy, hogy két hang vitatkozik benned?

Az egyik azt mondja: „Csináld, most rögtön, megérdemled!”

A másik viszont figyelmeztet: „Ez nem helyes. Mit szólnának mások? Mi lesz a következménye?”

Sigmund Freud szerint ez nem csupán költői kép. A személyiségünk valóban különböző erők folyamatos küzdelmének színtere.

Freud két modellje: a jéghegy és a belső szereplők

A legtöbben Freud nevét a jéghegy-hasonlattal kapcsolják össze. Ez az úgynevezett topografikus modell,amely szerint a lelki működés három szintre osztható: tudatos, tudatelőttes és tudattalan tartományokra.

A belső konfliktusok magyarázatára ezután Freud egy másik modellt dolgozott ki. Ezt strukturális modellnek nevezte,és három személyiségrészre építette:

Az Ösztön-én (Id)

Az Ösztön-én a vágyak, ösztönök és impulzusok birodalma. Nem foglalkozik szabályokkal, erkölccsel vagy következményekkel.

Az üzenete egyszerű:

„Akarom, mégpedig most!”

A Felettes-én (Superego)

A Felettes-én képviseli a szabályokat, a társadalmi normákat, a lelkiismeretet és a belső elvárásokat.

Az ő hangja inkább így szól:

„Ezt nem szabad. Legyél jobb. Mit fognak gondolni rólad?”

Az Én (Ego)

Az Én a közvetítő a két véglet között. Feladata, hogy a valóság talaján maradva egyensúlyt teremtsen az ösztönök és a szabályok között.

Ha az Ösztön-én a gázpedál, a Felettes-én a fék, és az Én a sofőr.

Mi történik, ha a Felettes-én túl erős?

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a szabályok követése mindig jó dolog. A pszichológiai kutatások azonban azt mutatják, hogy a túlzott önkontroll éppúgy problémákat okozhat, mint annak hiánya.

Jack Block és Jeanne Block pszichológusok az 1980-as években vezették be az ego-kontroll fogalmát. Kutatásaik alapján egyes emberek úgynevezett túlkontrollált (overcontrolled) személyiséggel rendelkeznek..

Ők azok, akik:

• nehezen engedik meg maguknak a hibázást,
• állandóan magas elvárásokat támasztanak önmagukkal szemben,
• gyakran éreznek bűntudatot és önvádat,
• nehezen lazítanak vagy élvezik a pillanatot,
• hajlamosabbak a szorongásra és a depresszióra.

Ilyenkor olyan, mintha a Felettes-én teljesen elnyomná az ösztönös vágyakat. Az ember kívülről fegyelmezettnek tűnhet, belül azonban folyamatos nyomás alatt él.

Mi történik, ha az Ösztön-én kerül fölénybe?

A másik véglet az, amikor a belső fékek túl gyengék.

Ilyenkor az egyén nehezen késlelteti a jutalmat, impulzívan dönt, és gyakran a pillanatnyi élvezetet választja a hosszú távú célok helyett.

Ezt a jelenséget mutatja be Walter Mischel híres pillecukor-kísérlete..

A gyerekek választhattak: megehetnek egy pillecukrot azonnal, vagy várhatnak egy ideig, és akkor kettőt kapnak.

A kísérlet lényege valójában nem a pillecukor volt, hanem az önszabályozás.

Azok a gyerekek, akik nehezebben tudtak várni, később gyakrabban küzdöttek impulzivitással és önkontroll-problémákkal. A modern pszichológia ezt az állapotot alulkontrollált (undercontrolled) személyiségként írja le..

Ilyenkor az Ösztön-én hangja uralja a rendszert:

„Miért várnék holnapig, ha most is megkaphatom?”

A lelki egészség nem a győzelemről szól

Freud egyik legérdekesebb felismerése, hogy a lelki egyensúly nem abból fakad, hogy valamelyik oldal végleg győz.

Nem az a cél, hogy minden vágyunkat elnyomjuk.

De az sem, hogy minden impulzusunknak azonnal engedelmeskedjünk.

A pszichológiai egészség sokkal inkább az Én rugalmasságáról szól: arról a képességről, hogy helyzettől függően képesek vagyunk egyensúlyt teremteni a vágyaink és a belső-külső szabályaink között.

A modern pszichológia ezt gyakran én-rugalmasságnak (ego-resiliency) nevezi..

Talán éppen ez Freud örökségének legidőtállóbb része: nem a bennünk zajló konfliktus a probléma, hanem az, ha valamelyik oldal teljesen elnémítja a másikat.

Mert a kiegyensúlyozott ember nem az, akiben nincs belső konfliktus.

Hanem az, aki képes meghallgatni mindkét oldalt, és végül tudatos döntést hozni.

Források

• Block, J. H., & Block, J. (1980). The role of ego-control and ego-resiliency in the organization of behavior.
• Mischel, W., Shoda, Y., & Rodriguez, M. I. (1989). Delay of Gratification in Children. Science, 244(4907), 933–938.
• Freud, S. (1923). The Ego and the Id.